Egy portugál család mindennapjait követhetjük nyomon, akik hatalmas pénzügyi válságban szenvednek. Az apa munkanélküli és egyetlen elfoglaltsága, hogy a tetőn gyönyörködik a városban, amely már nem biztos, hogy a jövőt tartogatja számára. Az anya két műszakban dolgozik és minden nap holtfáradtan ér haza. Kamasz lányuk pedig éppenhogy buszjegyet tud venni azon a pénzen, amit szüleitől kap. Teresa Villaverde története szinte minden európai társadalomra reflektál, hiszen megmutatja, hogy a munkanélküliség mekkora dráma egy család életében. A portugál rendezőnő 9 év után alkotott újra, saját hazáján kívül Franciaország is felkarolta filmjét. A fontos üzenete miatt érdemesnek tartanám megnézésre és a mediterrán európai kultúrát mindig is nagy érdeklődéssel figyeltem.

 4. The Dinner 

 

Paul nem szeretne testvérével és sógornőjével vacsorázni, ám felesége ragaszkodik hozzá. Paul öccse, Stan neves politikus és egy nagyon kényes helyzetet kell megtárgyaljanak ezen az estén. Fiaik egy bűncselekményt követtek el, ami, ha kitudódik, akkor mindegyikük élete gyökeresen megváltozik. Vajon mi lehetne a legjobb megoldás? Oren Moverman, - aki Hermann Koch holland regényíró művéből adaptálta a filmet-  erre az erkölcsi kérdésre keresi a választ, hiszen a szülők és a fiaik érdeke nem biztos, hogy egy és ugyanaz. A film műfaját tekintve egy thrillerbe ágyazott dráma, amelyben olyan neves sztárok szerepelnek, mint Richard Gere, Laura Linney, Steve Coogan és Rebecca Hall. Már csak miattuk is megnézném a filmet, de természetesen a szinopszis annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy már most furdalja az oldalamat a kiváncsiság, hogy vajon milyen megoldást választanak a szülők. Moverman egyébként a zsűri különdíjában részesült és Ezüst Medve díjat nyert 2009-ben, A harcmező hírnökei című film forgatókönyvéért. 

Alain Gomis, a már Párizsban született, de szenegáli gyökerekkel rendelkező direktor, legújabb filmjét a kongói társadalomnak és az afrikai zenének szentelte. Félicité él-hal a éneklésért, minden este egy bárban lép fel, ahol elvarázsolja melankólikus ám, de ritmusos zenéjével közönségét. A nő mindennapi gondjai ilyenkor megoldódni látszódnak, ám egy napon szörnyű motorbaleset éri fiát. Kórházba kerül, ám ellátása rengeteg pénzt igényel, így Félicité kénytelen az utcán segítséget kérni és harcolni fia életéért. A bár egyik törzsvendége, Tabu felimseri a nőt és azonnal a segítségére siet. Alain Gomis legutóbb 2012-ben versenyzett az Arany Medvéért Tey című filmjével. Kongóról nem minden nap lát az ember filmet, így én mindenképp kiváncsi lennék az ottani társadalomra, az afrikai zene pedig tényleg fülbemászó tud lenni. 

 6. Final Portrait (versenyen kívül indul) 

A színész, rendező Stanley Tucci ötödik filmje, amelyben a mindig nagyszerű Geoffrey Ruch a főszereplő illetve az az Armie Hammer, akinek két héttel ezelőtt még a Sundance-en mutatták be a kritikusok által legjobbnak vélt filmet, a Call Me by Your Name-et. A történet 1964-ben, Párizsban játszódik, Alberto Giacometti szobrász, festőművész utoló két évére koncentrál. Giacometti egy olyan művész volt, aki nagy kanállal ette az életet, szeretője volt, sokat alkoholizált és utazgatott, de művészete is egészen kivételes volt. Egy nap meglátogatja az amerikai műkritikus és életrajzíró, James Lord. A festőnek az az ötlete támad, hogy készít egy portrét Lordról, ám ez nem egy pár napos procedúra, ugyanis Giacometti nem szeret egyhuzamban dolgozni, így az amerikai többször is elhalasztja visszautazását. A munka közben bisztrókat látogatnak illetve hosszabb utazásokat is megejtenek. Tucci a forgatókönyvet természtesen James Lord " A Giacometti portré" című könyve alapján írta meg. Geoffrey Rush-nak elképesztően jól áll ez a szerep, Armie Hammer karrierjét pedig a Sundance után árgus szemekkel figyelem, így a film, bár nem a versenyszekcióban indul mindenképp érdekelne. 

7. The Other Side of Hope 

Nagyon akutális a film története, ugyanis egy szíriai menekültről szól, aki végül Helsinkiben köt ki és próbál menedékjogot kapni a finn államtól. Khalednak nem sok reménye van és el is utasítják kérelmét. A történet másik főszereplője Wikström, aki kereskedőként dolgozott, ám úgy dönt pókerezésből keres egy kis pénzt, amiből éttermet nyithat. Khaled pont ennek az étteremnek a kertjében húzza meg magát, hiszen immáron illegálisan tartózkodik az országban. Wikström azonban megtalálja a fiút, de felajánlja segítségét és ágyat illetve munkát biztosít a számára. Aki Kaurismaki, finn rendező 2011 után dolgozott újra filmen, aminek természetesen a menekültválság adta az ötletét. Ha nem is mutat irányt az alkotás, azonban nagyon is emberi a történet és Kaurismaki filmjeit ismerve nem lesz giccsesen bemutatva. Kedvelem a rendezőt és mindenképpen kiváncsi vagyok arra, hogy egy finn mit gondol a bevándorlókról, és hogyan viszonyulnak hozzájuk. 

8. Testről és lélekről 

Enyedi Ildikó filmjére még akkor is jegyet váltanék, ha a történet egyáltalán nem keltené fel a figyelmemet, de ez szerencsére nem így van. Mária minőségellenőrként dolgozik egy vágóhídon, minden napja a számok körül forog, hiszen rendszeresen mérnie kell egy egy hús zsírtartalmát. A nő minden szabályt betartva dolgozik. Főnöke a nála kicsit idősebb, Endre egy nagyon csendes ember, így nem sokat beszélget Máriával. Ám szépen lassan felfedezik, hogy éjjelente ugyanazt álmodják és elkezdenek közeledni egymáshoz. A szokatlan szerelmi történet tehát két síkon mozog, ébrenlét és az álmodás alatt, tehát a test és a lélek között, ez teszi igazán különlegessé a filmet. Ildikónak ez lesz az ötödik nagyjátékfilmje, korábban már nyert Arany Kamera díjat Cannes-ban Az én XX. századom című első filmjéért. Járt már Velencében és Locarnóban is, de a német fővárosban most szerepel először, reméljük szép emlékekkel gazdagodik a magyar rendező. 

Max Zorn, sikeres író New Yorkba utazik, hogy új könyvét bemutassa és promotálja, ám felesége Clara nem tart vele, de ő is a könyv megjelenésén dolgozik az amerikai kiadókkal. Zorn könyve egy elhibázott szerelmi történetről szól, amely 17 évvel azelőtt történt meg vele. A sors furcsa fintora, hogy New Yorkban újra összetalálkozik a hölggyel, Rebeccával, aki sikeres ügyvéd lett. Mindketten úgy döntenek, hogy egy utolsó hétvégét eltöltenek Montaukban, ahol sok közös emléket elevenítenek fel. A film fő kérdése, hogy vajon tényleg le lehet-e zárni ezekután a kapcsolatot vagy ezúttal tudnak-e közös jövőt álmodni? A főszerepben Stellan Skarsgård és Nina Hoss látható. Volker Schlöndorff rendező a Brooklyn című könyv szerzőjével, Colm Tóibínnal írta a forgatókönyvet, így ezért mindenképpen kiváncsi vagyok erre a szintén melankólikus drámának ígérkező alkotásra. 

 10. The Midwife (versenyen kívül indul)

 

Claire szülésznőként dolgozik és van egy felnőtt fia. Élete egy nehezebb időszakában, amikor kénytelen elhagyni munkahelyét és egy másik kórházba átmenni, megjelenik az életében Beatrice. Az idős hölgy, aki teljesen ellentéte Claire-nek, apja egykori szeretője volt és 30 év után találkoznak ismét egymással. Claire úgy érzi élete a feje tetejére állt, hiszen ő a bölcs és megfontolt nő, míg Beatrice egy lobbanékony és excentrikus személyiség. Ami mégis közelebb hozza őket egymáshoz, az az, hogy Beatrice bejelent egy nagyon fontos dolgot. Martin Provost filmje az élet előtt tiszteleg, két nagyszerű francia színésznővel a főszerepben, Catherine Frottal (Claire) és Catherine Deneuve.el (Béatrice). A francia melodrámák vagy nagyon unalmasak vagy remek kikapcsolódást nyújtanak, ennek a  filmnek az esetében az utóbbira voksolnék. Két ilyen nagyszerű színésznő nem okozhat unalmas perceket a vásznon, ráadásul a világ egyik legszebb szakmáját (szülésznő) állítja a középpontba.